Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy új osztrák film a jóléti nyomorról: Ulrich Seidl-Kánikula

2012.01.08

 Kánikula (Hundstage) színes, feliratos, osztrák filmdráma, 121 perc, 2001 rendező: Ulrich Seidl

 

kanikula1.jpg

"Bécs külvárosaiban, valahol az autópálya kijáratainál, a hipermarketek és az új lakótelepek között fullasztó és forró a hétvége. A kánikulai napok közben hat, egymásba futó történet bontakozik ki, felfedve egy csalódásokkal és magányos figurákkal teli világot. Miközben a lusta és melankolikus nappalok alsónadrágban és bikinikben semmittevéssel telnek, addig az alkoholba, éneklésbe és szexbe merülő éjszakákon elszabadulnak a nyers érzelmek és az erőszak dühe. A nyomasztó hőségben nincs megkönnyebbülés, a feszültség egyre nő, az indulatok a forrongó agresszióig fokozódnak. Az élet megmutatja legbensőségesebb és legsebezhetőbb oldalát."

 


 Ausztriai szépség

 

kanikula4.jpg

Lassacskán hozzánk is beköszönt a nyár, a forróság, a kánikula.

Bécs. Külső kerület. Sárgában úszó vagy fakón égett képek. (Mint a régi családi nyaralásokról készült képeken.)

Új kertváros, áruházakkal határos. Aszfalt, akciós ár és telepített növények. Echte épített környezet: gagyi, de mutatós. A lány parkolókban stoppol és egész nap össze-vissza autókázik. Naiv, provokatív, talán bolond, csúnya. Ismeri a magazinok top tízes listáit. A biztosítási ügynök mercijével a házak között cirkál. Igyekszik mindenkit meggyőzni a veszélyekről. Izzad, tettest keres. A görög és felesége, titokkal múltjukban, egy házban - külön. Az asszony szexklubba jár, szeretőt tart. A férfi célba lő, teniszlabdát pattogtat. Szótlan, provokatív kapcsolat. Az öreg mérnök kertjét kapirgálja naphosszat. Álcáz és megfigyel. Ötvenedik házassági évfordulójára készül. Halott feleségét bejárónőjével pótolja. A tanárnő szeretőjét várja. Bugyipróba, punciborotválás. Kínzásba torkolló találka. A szőke szépség tuningautós pasijával randizik. Bizalmatlan kufirc a vezetőülésen. Közben némelyek összetalálkoznak, hátha viszi őket valamerre a sors.

 

Fassbinderi, Buharovi figurák: ocsmányságukat széppé teszi esendőségük, létük hihetőségét növeli valótlanságuk. Szinte mind hervadtak és kövérek; lepusztult erkölcsiséggel. Annyit ehetnek naponta, amennyi beléjük fér. A jóléti társadalom tehetetlenül vergődő termékei. Már saját problémáik sincsenek, végzetük sincs. Bedobós újságok és tévéreklámok irányította küszködő lények ők. Ha süt a nap, akkor napoznak. Ám valahol még mindig pislákol bennük az ember. Keresik eredetüket. Esendőségük talán megmaradt.

 

Ritka film a szomszédból. Társadalmi látlelet? Orákulum? Borzongató fikció? 

Hasonló helyeket és figurákat nap mint nap láthatunk. A városi ember napi cselekedetei hasonlóak. A hasonlóság hihetőségét pedig erősítik a valóságosnak tűnő képek. Eredetinek tűnő helyszíneken járunk, jórészt amatőr szereplőkkel, amelyeket a film boncolgató groteszkséggel mutat be. Ulrich Seidl, rendező jól mozog ezen a terepen. Korábban dokumentumfilmeket készített, a Kánikula az első nagyjátékfilmje. Minden pillanata pontosan összerakott, és szoros logikai rendben áll a többivel. Így épül fel az emberi rothadás folyamata: hasonló ahhoz, amelyet az Amerikai szépség csak finoman mert megpiszkálni, ám itt a teljes létet átható állapot. A kiút vagy feloldozás szinte elérhetetlen. Nem szállítják házhoz, nem mérhető, nem levehető a polcról. 

 

Nyomasztó, fejfájdító, öklendeztető, ám rendkívül élvezetes és pontosan megcsinált film: hétköznapi pokoljárás.

Már nálunk is van külvárosi szupermarket-negyed melléépülő lakóparkkal ésatöbbi. Lassacskán hozzánk is beköszönt a nyár, a forróság, a kánikula?

 

Bérczessy Gergely

 

 

Jóléti nyomor

 

kanikula3.jpg

Gondosan megtervezett kertecskék, centire ugyanolyan magas fűszálak és virágok, tipp-topp házikó csini, piros tetővel. Hány magyar turista vágyott már rá, hogy bepillantson egy bájos osztrák házikó ablakán: vajon a falakon túl, a lakók lelkében is ugyanilyen tipp-topp-e minden? Egy ötvenéves osztrák rendező, Ulrich Seidl most alaposan a falak mögé néz, szinte reality show-t kínál nekünk, épp csak távolabb teszi kicsit a kamerát, hogy ne legyen túl sokkoló az élmény. Néha távolabb se teszi. A Kánikula című filmben osztrák polgárok életébe látunk bele, többnyire középkorú vagy idősebb osztrák polgárokéba, nyomorult hétköznapokba, melyek tömött hűtők előtt, zsíros jólétben zajlanak. A magyar mozinéző morgással, felhördüléssel kíséri egy-egy csupasz, a jómódtól meghájasodott női vagy férfitest látványát, az intimitások közszemlére tett, erotikától megfosztott sorozatát. Egyszerre kiderül: a magyar néző prűd, csak a hazai nyomor szemérmetlenségét tanulta meg elviselni, a hiányos fogú nyugdíjas, az alkoholista munkanélküli képét a tévé éjszakai műsoraiból. Seidl nyers, vagány filmje megzavar: úgy érzed, a rendező a te saját, várva várt jövődet cikizi. A gazdaság virágzik, a hatalom diszkréten a háttérben teszi a dolgát, a polgár pedig magára marad a kertvárosi házával, a remek fizetésével, s a szabadság óriásira nőtt terében rémülten kutat kapaszkodó után.

 

Mi lehet ilyen kapaszkodó? Mondjuk reklámszövegek, melyeket az egyik szereplő, a bolond autóstopos lány kontár filozófiává fűz össze, és szent igeként hirdet. De kapaszkodhatsz érzéki örömökbe is, minőségi kencékkel ápolt tested belevetheted szexjátékokba, ezt teszi a Tanárnőnek nevezett prosti. Lehet sportkocsid, mint a menő Mariónak, úszómedencéd, mint a görög bevándorlónak, kialakíthatod a környék legszebb díszkertjét a nyugdíjas Walterhez hasonlóan, mindez mit sem ér, ha nem kapaszkodhatsz embertársadba. Ez legfőbb, legszebb üzenete a filmnek. A történet féltucat párhuzamosan futó, szomorú eseménysora közül az a kettő végződik felemelően, ha nem is boldogan, melynek szereplői kezet tudnak nyújtani egymásnak, képesek a szeretetre, a szerelemre. Hőseink hájasan és öregen, bizarr helyzetekben simulnak egymáshoz, de megható ragaszkodással.

 

Fontos elmondani: ez a mozi nem a tőkés rendszer vagy a konformizmus bírálata, semmi köze szélsőséges politikai álláspontokhoz. Seidl filmje egy sajátos jelenségről, a jóléti nyomorról beszél, de nem kinyilatkoztatásokban, hanem pár ember sorsát szemléletesen, együttérzéssel bemutatva. Az élet nagy próbatételei, szerelmi csalódás, öregség, halál csak másvalakivel együtt elviselhetőek, akire éppúgy számíthatsz, mint ő terád, a méretes GDP ilyenkor nem elég jó barát. A film nett és csini  honlapját olvasva beigazolódik, amit már a moziban sejtesz: ezek az osztrák színészek kicsit magukat is játsszák. Az elhízott strici a valóságban pornólapkiadó, a riasztókkal házaló figurának biztonságtechnikai cége van, a fiatal csibészt olyan színész alakítja, aki mellesleg taxizik is. Önleleplezésük komolyságát, odaadását látva egyszerre megérted: az osztrák fegyelem és precizitás nem külsőség, hanem menedék és életforma, kapaszkodó a világ káoszában.

 

Dóka Péter

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.