Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A beszédről

2010.11.21

És egy tudós azt mondta: szólj a Beszédről. 
És ő válaszolt, mondván: 
Akkor beszélsz, amikor gondolataiddal nem vagy barátságban. 
És amikor nem élhetsz immár tovább szíved magányában, akkor ajkaidon élsz, a hang pedig kitérő és időtöltés. 
És beszéded nagy részében a gondolat félig meggyilkoltatik. 
Mert a gondolat a szabad tér madara; a szavak kalitkájában kibonthatja szárnyait, de föl nem repülhet. 

Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől. 
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni előle. 
És vannak, akik beszélnek, és anélkül, hogy sejtenék vagy remélnék, olyan igazságot fednek fel, amelyet maguk sem értenek. 
És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. 
Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. 

Amikor az útfélen vagy a piactéren barátoddal találkozol, ajkadat a lélek mozgassa, nyelved ő irányítsa. 
A hangod hangja szóljon az ő fülének füléhez; 
Mert az ő lelke megőrzi szíved igazságát, miként a bor ízére emlékezünk. 
Amikor a színét már elfelejtettük, és a korsó sincs többé. 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.