Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A halálról

2010.11.21

Kép

Akkor Almitra szólott, és mondá: most a Halálról kérdeznénk. 
És ő így felelt: 
Ismerni szeretnétek a halál titkát. 
De hogyan találhatnátok meg, ha nem az élet szívében keresitek? 
A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra, a fény titkát föl nem derítheti. 
Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét, tárjátok szíveteket szélesre az élet teste előtt. 
Mert egy az élet és a halál, éppúgy, miként egy a folyó és a tenger. 

Reményeitek és vágyaitok mélyén az odaátról őrzött titkos tudástok él; 
És mint a hó alatt álmodó magvak, szívetek a tavaszról álmodik. 
Bízzatok álmaitokban, mert bennük rejlik a kapu, mely az örökkévalóságra nyílik. 
Félelmetek a haláltól nem egyéb, mint a reszketés, mely a pásztort fogja el a király előtt, ki kitüntetése jeléül kezével fogja illetni őt. 
Nem örül-e a pásztor a reszketésen túl, hogy viselni fogja a király keze nyomát? 
És vajon nem a reszketést érzi-e inkább? 

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben? 
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent? 

Amikor ittatok a csend folyamából, igazán csak akkor fogtok énekelni. 
És amikor a hegy tetejére értetek, igazán csak akkor kezdtek fölfelé kapaszkodni. 
És amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni. 


És este lett immár