Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A munkáról

2010.11.21

Akkor egy szántóvető mondá: Beszélj nekünk a Munkáról. 
És ő válaszolt, mondván: 
Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. 
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. 

Amikor dolgozol, fuvola vagy, melynek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik. 
Melyikőtök maradna süket és néma nádszál, mikor minden egyéb összhangzóan együtt énekel? 

Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség. 
De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az álom megszületett, 
És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet, 
És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka. 

Hanem ha fájdalmatokban a születést csapásnak, a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek, akkor én azt válaszolom, hogy semmi egyéb, mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt, ami oda íratott. 

Hallottátok azt is, hogy az élet sötétség, és ti fáradalmatokban visszhangozzátok, amit a megfáradtak mondottak. 
És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, 
És minden akarat vak, ha nincsen tudás, 
És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet; 
Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal, egymással és Istennel. 

És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni? 
Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz. 
Szeretve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szeretsz. 
Gyengédséggel vetni el a magot, és örvendezve aratni, mintha az enné a gyümölcsöt, akit szeretsz. 
A magad képére alakítani mindent, saját lelked lehelletével. 
És tudni azt, hogy körülötted állnak mind az áldott halottak, és figyelnek téged.


Gyakran hallottalak benneteket, amint ezt mondjátok, mintha álmotokban beszélnétek: - Aki a márványt faragja, és saját lelke képmását felleli a kőben, nemesebb, mint aki a földet szántja. 
- És aki foglyul ejti a szivárványt, és az ember képmására vászonra fekteti, az több, mint aki sarut készít a lábainkra. 
De én azt mondom, nem is álomban, hanem a délidő túlontúl éber pillanataiban: a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez. 
És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. 

A munka a láthatóvá tett szeretet. 
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak. 
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el. 
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba. 
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira. 



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.