Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gubbiói farkas

2012.01.22

ferenc-a-farkassal.molnarc.-pal-festmenye.jpg

 Szent Ferenc leghíresebb, természettel kapcsolatos története - a Fiorettiben - nyilvánvalóan kitaláció, de mégis tanulságos. 

Gubbió városában egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta. A városiak gyakran mentek ki az erdőbe felfegyverkezve, mintha háborúba indultak volna, de még így is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele. 

Amikor Ferenc ellátogatott a városba, megszánta az embereket, akik elmesélték neki a történetet. Egyetlen társával kiment az erdőbe, hogy találkozzon a fenevaddal. Amikor a farkas megpillantotta őket, azonnal vicsorgó fogakkal nekik támadt. Ferenc azonban keresztet rajzolt a farkas felé, aki erre megtorpant. 

Gyere ide, farkas testvér! - mondta Ferenc. A farkas alázatosan sunyta le fejét, és Ferenchez lábaihoz lapult. Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bánts. Majd prédikálni kezdett neki, mert irgalom nélkül pusztította Isten teremtményeit, és megígértette vele, hogy többé nem bánt se embert se állatot. 

A farkas fejbólintással jelezte beleegyezését. Ferenc ekkor a fenevadat magával vitte a városba, és prédikációt tartott az embereknek és a farkasnak egyaránt, mindkét felet arra kérve, ne háborgassák többé egymást. Az emberek szavukkal fejezték ki helyeslésüket, a farkas pedig a jobb mancsával esküdött. Attól a naptól kezdve a farkas és az emberek megtartották a Ferenc által kötött egyezséget. 

Ott él a megszelídítésre, simogatásra váró farkas mindegyikünkben. Exupéry Kis hercegében ez a róka. Carl Gustav Jung árnyékszemélyiséget, egy mindegyikünkkel szükségszerűen együtt élő sötét felebarátot, Schattenpersont emleget. Nem más ő, mint a mindegyikünkben megbújó ősi farkas-agresszivitás. Vajon meg tudjuk-e szelídíteni? Hagy-e rá módot a környezet? 

Mindenesetre szabad sétára indulni bűnbánat tartásaink mellett és kapcsán a saját farkasunkkal is! Mint annak idején Ferenc tette. Szabad őt megsimogatnunk, elfogadnunk, hogy aztán szelídüljön. Elzavarni teljesen soha nem lehet, és ezzel így próbálkozni sem érdemes. Mások farkasai is szeretetünk, érzékenységünk, odafigyelésünk, visszajelzett megértésünk által szelídülnek. Hogy néha a kezünkbe marnak? Egészen biztos, hogy csak azért, mert későn vesszük észre, hogy a farkasban is galamb lélek lakik. Vagy mert nem tudjuk, nem tanultuk még meg úgy a szelíden szólás művészetét és tudományát(!) mint Szent Ferenc.

Tótfalusy István is írt verset arról, hogy a farkasban is szeretetre vágyakozó szelíd lélek lakik. Fogadják, kövessék, és higgyék(!) szeretettel. 

 

Tótfalusy István 

 

A gubbiói farkas éneke 

 

Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt. 

Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez. 

Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát. 

Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe. 

Milyen jó hallgatni szíve dobogását  

meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását. 

Eddig nem értettem magamat. 

Nem értettem, mi az az erő, 

az a kéjekre szomjas vad erő, 

ami űz, hajt az emberek ellen. 

Most már tudom. 

Azért harcoltam eddig mindenki ellen, 

mert azt akartam, hogy legyőzzenek. 

Azért szaggattam ízekre annyi embert, 

mert azt vártam, hogy megszelídítsenek. 

De a testük nem volt elég meleg ahhoz, 

hogy odabújjak mellé, 

és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz, 

hogy megnyalogassam, 

és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz, 

hogy megbabonázzon, 

És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású, 

hogy lecsendesítsen és álomba andalítson. 

Megöltem őket, 

mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember. 

Megöltem őket, 

mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

És én úgy szeretek megalázkodni.

 

Schindler Mátyás 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.