Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az életről

2008.04.21

Az életről



„Az élet egy nagy tárgyalás.
A vádlott Isten.
És az emberek vagy Istennel vannak, vagy ellene.”

 


Amiért nehéz küzdeni, azért érdemes.

Az élet olyan kísérlet, amely nem ismételhető meg.

Kis gyűlölet nincs. A gyűlölet mindig rettenetes.

Ne engedd, hogy szívességet tegyenek neked, vissza fognak élni vele.

A fiatal arcot is öreggé teszi, ha komor és az öreg arc is megfiatalodik, ha mosolyog.

Tudni annyi, mint okszerűen megismerni valamit.

A szó elszáll, az írás megmarad.
Latin közmondás

„Az a fontos, hogy az ember mindig szerelmes legyen valami elérhetetlenbe…Attól, hogy felfelé törekszünk, magasabbá válunk.”

„Az ember, aki elégedett önmagával, kellemetlen daganat a társadalom testén.”
Maxim Gorkij: Aki az életet keresi

„Ha akarunk valamit, ne tágítsunk tőle, s feledtessük el magunkat, ha nekünk is feltett szándékunk a feledés”

„- de néha legalább annyi bátorság kell ahhoz, hogy egy másik ember megszokott boldogtalanságához közeledjünk meghatározott magatartással”
Graham Greene: A kezdet és a vég



„Hát indulj! Kint a nagyvilágban
Van sok nemes szív is, ne félj!
Pecig se csüggedj, aki bátran
Előretör, az célhoz ér.”




„Az élet hív, eredj utadra!
Tudás legyen a fegyvered.
Így lesz a harc a bátrak harca
És aki ember, emberebb”

Rácz Olivér




„S a cél úgyse lehet kevesebb
Meghódítani a földet és eget
Az élet szolgálatával.”

„Egyetlen ember sem képes élni magában
anélkül, hogy önmagát szegényebbé ne tenné.”

„Senki sem született szerencsétlen csillag alatt,
Csak az emberek nézik rosszul az eget.”

„Ó, a halálra ne gondolj
Örülj, hogy süt a Nap
Hisz egy pillanat alatt elérjük
Akik elmentek százezer év alatt”



Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyökölök a szeles csillagokra

Pilinszky J: Apokrif



A föld szétosztása

Ímé a föld, tiétek! így kiáltott
Zeusz az embereknek. Itthagyok
örök hűbérbe most mindent tirátok-
de testvérként osztozzatok!

És mind siet és szerez mind két marokra,
már osztozik serényen ífjú s vén.
A pórt kalász csábítja s szénaboglya,
Az úr vadászgat erdején.

Kalmár csűrében eltűnt árpa, búza,
az óbor meg apátúr kincse lett,
ügyes királyé lett a híd, az utca,
s így szólt: enyém a jó tized.

S az osztozásnak már a végin voltak,
-mikor a költő jő s rájuk talál-
ó jaj, de addig mindent szertehordtak,
s mindennek volt gazdája már!

Imé, hát én, csak én maradtam árva,
S kisemmizett a leghívebb fiad?
És Zeusz trónjának borul s kiáltva
Kiált a mellőzés miatt.

Elálmodoztál – szólt az isten – máshol,
Perelsz most, jöttél volna hát elébb!
Hol voltál, költő, mondd, az osztozáskor?
S felelt az: nálad voltam épp.

Tündöklő orcád néztem s lelkesültem
Eged zengő összhangján – megbocsásd
A szellemnek, hogy íly megrészegülten
Elkéste itt az osztozást.

Most mit tegyek? – mereng Zeusz sötéten
A föld szétosztva: nem enyém ma már.
Akarsz – e hát egemben élni velem?
Akármikor jössz téged nyitva vár.

Friedrich Schiller


Nem! a boldogságnak kék virága
mindig csak nyomainkon fakad.
Szem előtt kerested: hiába!
aki visszanéz: az látja csak.

Babits Mihály

 

 

Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem.
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.
Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.
Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.
Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk.
Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.
Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.
Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: "Nem haragszom!"
Néha rángatom, cibálom: -
tudja hogy csak őt kívánom.
Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.
Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.
Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?
Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke!

Babits M: Zsoltár gyermekhangra



Szabad vagy azt hiszed, s csak…utánzol
Ki tudja míly szánalmas kalandot remélsz
Ebből a rémítő, e lapos majmolásból
Amikor minden…
…lépésünk bután előre kész…

L. Aragon: Gyönyörű fiatalság




…szent az igazság katonája, de
szentebb, aki örülni tud
s azt mondja, hogy örülni kell
mindennek és mindenkinek,
ha más nincs, annak, hogy vagyunk,
hogy örülni kell akárminek…

Szabó Lőrinc: Örülni kell akárminek




Beszélhetnek a kortársak,
hogy így lássak, meg úgy lássak…
Egy-egy irányba mutatnak,
ezért mondom őket vaknak,
mint a gyermek, nézzél szerte,
máris nem vagy vakság – verte.




Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat…

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked
elmondani, hogy én is vagyok
és itt vagyok…

Ó, Uram ajándékozz meg csekélyke magammal
engem…

József A: Csöndes estéli zsoltár




Oh ember, kis nekirugaszkodás –
s mi legmesszibb: elérsz már – magadig!
Hidd, ez a legnagyobb
győzelem, mit ki önmagán arat!

Fodor József: Egy plánta énekei




A legfontosabbat nem tudjátok rólam.
A legfontosabbat nem tudom rólatok.

Somlyó György: Mese az emberről



Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekrontás):
meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelt menned.

Babits M: Szimbólumok



Elvész az ország,
Ha elfogytak az aszkéta szivek…

Ady E: És most már





Azért véredet ontsd ki,
amiért sírni tudsz!

József A: Bíztató





Ijessz meg engem, Istenem,
szükségem van a haragodra.
Bukj föl az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra.

Ordíts rám, hogy nem szabad!
Csapj a kezemre mennyköveddel.

És verje bosszúd vagy kegyed
belém: a bűntelenség vétek!
Hisz, hogy íly ártatlan legyek,
az a pokolnál jobban éget.

József A: Bukj föl az árból




A szabály semmit sem ér, ha
elhatározás – szerűen viseled,
ha komoran és konokul
csörömpöl rajtad; a szabály
akkor jó, ha érzéseidbe ivódik
és finoman, hajlékonyan támogat

Weöres Sándor



Milyen szánalmas az ember, szenvedélyei
oroszlánvermébe esve,
és milyen védtelen, ha szépen
megmozdul ellene a teste,
ha felkelnek ellene szárnypróbálgatón
az éhescsőrű vágyak
és habzsolva belül egy fuldokló,
lüktető éhű állat,
a ragadozó szív: - sötét mélységeink
lebegő szépiája,
mely polip karjaival ráfonódva
az áramló világra.
Bennünk az értelem mennyi
fenevadat terelget!
És milyen nyájakba bújnak bennünk
a bégető félelmek!
Hány millió karom mar naponkint
véres húsunkba, hány fog
vicsorít bennünk és mennyi esendő
féreg tátog;
őserdők éhe bőg bennünk és kúsznak
csontra éhes sakálok,
és partokon rekedt szarvasbikák bőgnek
a túlsóparti nyájhoz.
Ó, aki szembe száll a csillagot
zudító egekkel:
önmaga ellen milyen védtelen,
fegyvertelen az ember.
Aki legyőzi ezt a sürgő világot, amely
zakatol itt körbe:
csak tűri, eltűri, hogy vágyai belefojtják
a körötte gyűrűző
zokogtató gyönyörbe.

Váci Mihály: Zokogtató




Szerelmesem, mi már egymást úgy kívánjuk,
úgy szeretjük..
megszerethetsz másik fiút, aki téged úgy akarhat,
Szerelmesem, mint én veled, evezhettek föl a víznek –
Csak az Istent, szerelmesem,
az én szép nagy Istenemet megőrizzed

József A: Biblia



Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Weöres Sándor: Vonj sugaradba




Láttam, Uram, hegyeidet,
s oly kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

József A: Isten




…hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat…

József A: Nem én kiáltok




Én mindenkit szerettem,
ezért most megfizettem,
mert mind meggyűlölt engem,
hogy nem csak őt szerettem.

Váci M: A szent epilepszia




Magányos lesz a sorsa még itt
sokáig annak ki szeret.
Ki mindenkit ért – azt nem értik,
s nem bocsátanak néki meg.

Váci M: Abroncs




Fedő bűneimmel
sikerült eltakarnom azt az igazit,
azt amit nem, nem, nem lehet
se elviselni, se kimondani.
Bűn az, minek nyomát is
sikerült eltüntetnünk.

Pilinszky J: B. I. kisasszony




Szedd rendbe végre gondolataid,
mert elmaradsz a lét megett, magányos
vándor leszel, ki senkin sem segít,
csak baktat elmerengve, céltalan…

Benjamin L: Kormos kövek közt




minden szívnek új utat kínál,
és el lehet úttalan úton érni…
Ki-ki olyan mennyet kap, amilyet
képzelni tud magának…

Vas I: Az érti őt




Ne mondd, hogy rossz az élet és az Isten
Ne koldulj tőle kellemest. Világa
nem a boldogság langyos pocsolyája
s nem azért van, hogy téged megsegítsen.

Ő más! több! nincs rá szavam, csak dalom.
Hogy illetné a mérhetetlenséget
igazság, jóság, csöpp ész fogalom?

Azért, hogy néked kása nem jutott,
kár a világot rossznak mondanod:
te vagy őérte és nem ő teérted.

Weöres S: Régi bölcsekre/ Herakleitos




Mindent meg kell simogatni,
a hiénákat, a bikákat is

József A: Gyémánt




Vigyázz!
Ne sajnálj – meggyűlöllek!
Eső!
Mondom!
Eső csurog az arcomon.

Rab Zsuzsa: Eső

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.