Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberről

2008.04.23

 

Az emberről:



„Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb.”
Szophoklész: Antigoné





„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod
ez volt a múlt, emez a vad jelen,-
hordozd szívedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”

Radnóti Miklós: Nem bírta hát…



„Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben…”

Arany János



„És érezzék egy kézfogásból rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled:
-Szép dologért élsz – és érdemes élned!”

Váci Mihály



„Mindennap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindennap születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni.”

Hérakleitosz



Magammá tégy, csak úgy leszek Tiéd

Garai Gábor: Kérlelő



„A megszokás oly pótlék
Mit boldogságért ád az ég”

Puskin: Anyegin



„Ha rövid a kardod
Toldd meg egy lépéssel”

Zrínyi



„Az élet egy hegyoldal. Amíg fölfelé halad az ember, a csúcsra néz és boldognak érzi magát, de mihelyt fölér, tüstént észreveszi a lejtőt, s a végcélt, amely nem más mint a halál.”

A szépfiú



„A vallás az emberiség ópiuma”

Marx



„A szerelem saját ábrándjainak rabja
És az önszeretet önmagát is becsapja”

Molier: Tartuffe



„A boldog szülőknek van a legjobb gyermekük. Mindamellett e boldogságot nem okvetlen az összkomfortos lakás jelenti. Korántsem. Ezért engedjék meg, hogy kimondjam: Ha jó gyereket akarnak, elsősorban önök legyenek boldogok.”

Makarenko



„Csak egy életünk van ezen a földön. Nekünk kell azt széppé tenni, de úgy, hogy a magunkéval mások életét is megszépítsük.”

Longfellow


„A tisztán logikus, az tisztán szamár”

Apáczai Csere János



„Nem az a kedves, aki szép,
Hanem az a szép, aki kedves”

Tolsztoj



„A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.”

Jókai Mór



„Csak annak nehéz a ma és a holnap, aki nem mer szembenézni a múltjával.”

Berkesi



„Hidd el az álmok varázsában több boldogság van, mint az élet valójában”

Anatole France



„Oly furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet,
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán
S irigykedünk egy vidám szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
A gondolatai is tiszták, szabadok
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet
Hazugság az egész életünk
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk”

Dante



„Őrült az, aki mindenét elveszítette, csak az eszét nem”

Chesterton



„…nem illik a költészettől szaglanunk. Ízléstelen, ki sohasem unalmas. Még a bökvers is olyan legyen, hogy tisztességes ember, ki rákhalált, vagy kivégzőosztagot vár, megvetés nélkül olvashassa…”

Auden ars poeticájából



„A keresztény realizmus gondolatmenete a következő: Aki becsületesen felméri a világgal, önmagával, és Istennel szemben való reményeit és föladatait, kétségbe kell, hogy essék önmaga gyarlósága, megbízhatatlansága felett. Ez a kétségbeesés azonban nem szükségszerűen negatív előjelű, sőt úgy tekinthetjük, mint a szellemi felnőttség, a keresztény realizmus kezdetét. Nem záróköve tehát, hanem nyitánya a tulajdonképpeni fölemelkedésnek”

Pilinszky



Az irígység:


Könyvvel a hónom alatt sétálok rózsa, fenyő közt.
Nincs nyugtom. Szívem ég. Hajszol a gond fel, s alá.
Túl a vizen szép barna menyecske kapál.
Felpillant és egy percig irigyen néz engem a parkban,
én pedig őt a mezőn.

Bede Anna: Partok


„Ellenségem,
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
A végén megbocsátok.”

Illyés Gy: Vadak etetése szörnyű fegyver


Megsirattuk a fecskét, amikor vergődve haldokolt a fagyon,
de a varangyost, mert nyálkás és hideg, bunkóval ütöttük agyon…

Weöres


Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve – szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten,
s szálltam én sebezhetetlen;
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Váci M: Szelíden, mint a szél



Gyűlölöd magad szerfelett,
és ezért senkit sem szeretsz.
Gyűlölöd magad, e parányt,
ki téged napról – napra lát,
a nagylelkűsége bánt,
hogy mindent ért és megbocsát.

Váci M: Repeszdarabok



Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.

Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.

Pilinszky J: Halak a hálóban



Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon tudtam szeretni veled.

József A: Gyermekké tettél



Nem azzal közeledni bármihez: „ilyet akarok, megfelel-e?”
hanem azzal: „milyen?” mert olyannak óhajtom szeretni, amilyen.
Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle:
„olyan legyél, amilyen vagy”, hanem az is: „és saját hajlamaid által
emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz.”

Weöres S: Az új évezred szelleme



A magány:


…mint saját mélyétől a tenger,
csak embertől lehet boldog az ember.
S áldott, akinek ez megadatott.
Szemében csillagot gyújt, úgy világít,
társ-csillagot, kettős fénnyel ragyog:
és jobb lesz akivel szól, szebb aki ránéz;
s mindenét már csak a másiknak adná.

Garai G: Igen



A magányosság lesz a véged,
mert azt hihetnéd, hogy egész vagy,
pedig csak része az egésznek.

László Ibolya: Kérlelgető




Fukaron mért neked az élet?
Nem igaz. Te mértél fukaron
szerelmet, szép szót, melegséget.
Bozót volt a szived. Unalom
sárgult napszítta lombodon,
nem kínált árnyat, friss gyümölcsöt…
Csak vártad mindig, aki nem jött
s ha jött, fukaron vendégelted.
Magányodat megérdemelted.

Lányi Sarolta: Bozót volt



Kegyelem:


Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem ki adta
s tenyerével megnyugtatta…

József A: Tószunnyadó



Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szíveddel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
istennek téged felellek.

József A: Áldalak búval, vigalommal



Csak játszani tudnak,
fontosdit, lényegesdit…
Az élet, mint olcsó játékszer, berreg – búg a kezükben,
elrontják, mielőtt kezdhettek volna valamit vele.
Ál-istent alkotnak maguknak,
hogy legyen kihez könyörögni
s önérzettel hajtják meg előtte
ál-tökélyük cifra lobogóját.
Lassanként istenekké nőnek
ők maguk is maguk előtt
és elfelejtik, hogyan kell
embernek lenni,
kicsinynek.

Weöres S: Nagyfejűek



Szeretem a sokaság fiát, az ismeretlent,
az embert, aki hordozza magában
a megválthatatlan szenvedést, a gyónást,
a halhatatlanság befelé nőtt szárnyait.

Váci M: A sokaság fia



A jövőre nem sokat tudok,
de a végitéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk felmagasztalása lesz.

Pilinszky J: Mielőtt



Jólét:


Egy idő óta érzem magamban:
kezdem sajnálni mástól, mi enyém.
Ki bármit, bárkinek örömmel adtam,
fösvénység bujkál vérem rejtekén…

A durva földi-jóhoz mi közöm,
ki égi dolgok közelében élek?
A hajlam nem kérdi: üvöltve jön,
sápadtan reszket előtte a lélek.

E vers szerzője olyan vágyna lenni,
kit földi rossz öröm sose melegít,
kinek másokra nincs szüksége semmi,
s mert vágytalan, hát másokon segít.

Weöres S: Naplójegyzet



Technika:


Adjunk igazat annak, aki azt mondja,
hogy munkánkkal mintegy valami nagy
Teremtőnek segítünk, amikor munkatársai
gyanánt a valóságot szebbé, jobbá
tenni igyekszünk.

Fodor J: Egy plánta énekei



Pénz:


Cigarettázom az árokparton.
Húsz fillér az össz-vagyonom,
de az egész Föld a hamutartóm.

Weöres S: Füst



Vad, kapzsi ösztönök ragadnak,
Csak gyűjts ember, csak gyűjts magadnak…

Kezed sóváran összezárod,
Aranyat akarsz, s vér szivárog…

S pincédben, melybe nap nem érhet,
dermed sok tiszta emberélet.
Öröm, lendület lenn a pincemélyen
azért senyved, hogy hulla-tested éljen.

S engem miattad ember, bánt s pirít a szégyen.

Tudor Arghezi: Ember



Szerelem:



És szólt a nő:
- Hajam ében és lágyabb, mint a lágy selyem.
És itt a szívem közepében ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem.
Te vagy az első, akit öleltem. Boldog vagyok, mert a tied vagyok.
És a férfi szólt:
- A másik elhagyott.

És szólt a nő:
- Piros az ajkam és harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.
És végigfut az üdvök üdve rajtam, mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor fergeteg zavarja.
Oh, mondd a másik szintén szép volt?
Fehér a válla, gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén?
Tudott-e édes csókot adni?
Meghalni karjaidban, mint én, és új gyönyörre feltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Vagy szelíd volt, mint a hold?
S a férfi szólt:
- A másik csúnya volt.

És szólt a nő:
- És mégis nappal, éjjel, sóhajtva gondolsz vissza rája.
Amellyel az enyém nem ér fel, mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?
S a férfi szólt:
- A másikat szerettem.

Heltai Jenő: A másik



Szabadság:


Váci Mihály: Még nem elég!


Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!

Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.