Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szenvedés - Öröm

2008.04.12
Szenvedés – Öröm


Old és könnyít a te könnyed is talán
a világra vetett penitencián,
mert nincs hasztalan kín, számadás ha lesz,
vállald a szégyenfát, úgy lehet kereszt…
…a világ másképp tiéd nem lehet,
csak a terhével, ha épp azt viseled.

Illyés Gyula: A betegség értelméről


A szenvedésből született meg…
S mindegy végül érted-e,
az is mindegy, hogy kérted-e;
Úgysincs más útja már a kegyelemnek

Vas I: Elsőfokú egyenlet





Sík Sándor: Áldás

Költemény az Istenről és lélekről
(1921)

I. Kisgyerek

Amikor kicsi voltam,
Amikor ajkam mondani tanulta
Az első szót esetlenül,
És amikor merészke lábam
Először indult lépni botladozva,
És gyermek voltam, meleg homlokú,
Akarattermő és igent kiáltó,
Búgó visszhangja minden messzeségnek:
Akkor jöttél elém.
Hozzám jöttél és jó voltál velem.
Felém nyújtottad lágy, erős kezed
S hívtál öledbe, hogy tipegni merjek,
És járni tanítottál.
És mondtál szót előttem
És türelemmel százszor újra mondtad,
És utánad dadogtam és beszélni tanultam.
És a kezeden nőttem, egyre nőttem.
Atyát ha mondtam, atya voltál
S komolyan, bölcsen, vezető-keményen
Jártál fiad előtt.
Anyát ha mondtam, puha kisgyerek,
Öledbe vettél, simogattál
És nyugtalan szememre
Álomhozó meleg csókot leheltél.
Falánk fiúnak, bőven adtál lágy fehér karajt
És bögreszám meleg kövér tejet,
És mézet adtál nyalakodni sokszor.
Ostorkát fontál és sípot faragtál,
És mindent-mindent megmondtál nekem:
Nem volt előttem kulcstalan fiókod.
És hogyha kértem, adtál titkokat,
És boldogságot belsejükbe látnom.
És engedtél ujjongva játszanom
Színes kövekkel és kagylókkal egy nap,
Máskor Magaddal és a Rejtelemmel.
És enyém voltál mindig, szüntelen,
Egyetlenül, elevenül,
És láttalak és tapintottalak.

II. Fogócska

És tapsikoltam, énekeltem:
Jó nekem! Jó nekem!
Fogócska-játék, fiúcska-játék
Az életem!

Nevetve fut az Úr előlem,
Jaj de jó! Jaj de jó!
Mert én lettem kiszámoláskor
A fogó.

És nevetünk és meg nem állunk
Egy percre sem, percre sem.
Hopp, megfoglak, szaladj előlem,
Édesem!

S gyakran, mikor gyerek-türelmem
Elfogyott:
Hamar megáll, magát megadja,
És újra mindig elfogatja.
És mosolyog, mosolyog.

III. Cseresnyefa

Májusra leperdül a cseresnye virága,
S éretlen zöldben meredez a törzs.
Májusra kifeslik az emberke-palánta,
S kimered fanyaron a nyurga fiú.
Nap méze aranylik dús rét füve selymén;
S báránnyal a farkas cicázik anyásan,
Ahova néz a gyerek:
Ködök komorodnak, titkok dübörögnek,
És semmi, de semmi egymásba nem illik,
Ahova néz a fiú.

Élet anyacsókja piroslik a kisgyerek ajkán,
Karácsonyi csengőcske csilingel kis szája szaván.
Összeharapja kemény ajkát a fiú makacsul,
És hallgatásán ismeretlen kataklizmák morajlanak.

IV. Beszélgetés

Játék után a pázsiton
Egymás mellett csendben leültünk.
Komoly szép nyári alkonyat
Kéklett és hallgatott körültünk.

És láttam jól: a szemeden
Bújó, nagy könnycseppek tolulnak.
És mondtad, hogy már nagy vagyok,
És mondtad, hogy az évek múlnak.

Hogy figyeljek s legyek okos,
Mert komolyan kell már beszélni.
És mondtad, hogy már nem lehet
Sokáig így kettesben élni.

Ám én azt mondtam: De igen,
Én így akarok élni mindég.
S te megcsóváltad a fejed,
És azt mondtad, hogy nem lehet
Megbontani a dolgok rendét.

És mondtad, hogy nem is lehet
Az életem mindig csak játék,
És hogy vár rám sok szép öröm
És vár sok szép szomorúság még.

Hogy el kell mennem messzire,
És magamnak kell oda mennem,
Kell állni tudnom egymagam,
És erősnek, férfinak lennem.

Kell látnom messzi tájakat,
Az Alpeseket és a tengert,
Országokat és népeket,
És kell ismerni sok-sok embert.

Várnak sokan rám, sokfelé,
És kell, hogy őket felkeressem,
És sok mindent mondjak nekik,
És mindüket nagyon szeressem.

Lesznek majd jók és rosszak is.
És engem is sok fog szeretni,
És mégis valamennyinél
Tégedet kell jobban szeretni.

És sok-sok súlyos gondolat
Fog a szívemben megszületni,
És félni tőlük nem szabad:
Gondolni kell mindnyájukat,
És mégis téged nem feledni.

A játékból így lesz komoly,
Így friss valóság minden álmom,
És át a tarka mindenen
Tégedet így kell megtalálnom.

Ezt mondtad s még mondtál sokat,
És fáztak a szavaid bennem.
És mondtam, hogy nem akarom,
Hogy jobb nekem teveled lennem.

Ám te csak mondogattad egyre,
Hogy megnőnek a gyermekek.
De nem mertél szemembe nézni,
És a hangod is remegett.

V. Búcsúzás

Mint anya, hogyha útra készül,
Ha messze-messze útra készül
És mindörökre máshova.

Háló megett, kékgombos ágyban
Alszik a gyermek mosolyogva
És angyalokkal álmodik.

És utazó nehéz köpenyben
Melléje roskad édesanyja
És lázas ujjal simogatja
Fodor fehérke fürteit,
És hangos szíve-dobbanással
Asszú ajakkal megcsókolja
Álomkoszorús homlokát
S magába szívja még utólszor
A szunnyadó gyerek-virág-arc
Melegét, színét, illatát,
Aztán elindul, vissza-arccal,
És a küszöbről visszafordul
S fojtott sikolytól fuldokolva
- Szegény kísértet - elsuhan,
A kisgyerek meg alszik, alszik,
És csillogó, könnyű ajakkal
Kacag álmában boldogan,
És nem tudja, hogy maga van.
Így tűntél el mellőlem akkor,
És így maradtam egymagam.

VI. Az ablakból

De odakint már mosolyogtál
És benéztél az ablakon.
Azt gondoltad: Aludj, virágom,
Eljön úgyis az ébredés!
Fölébredsz és fölülsz az ágyban
És sírni fogsz soká, soká,
És hívni fogsz és megharagszol,
És megrázod a rácsokat.
Dél lesz, és meggyötör az éhség
És este lesz, és félni fogsz,
És a paplant fejedre húzod
És dideregve alszol el,
És három nap és három éjjel
Kiáltozod a nevemet,
És három nap és három éjjel
Csak sírni, sírni, sírni fogsz.
Aztán eljön a negyedik nap,
És fel fogsz kelni éhesen.
Aztán kifutsz a déli napra
És a szemed káprázni fog.
És nem látsz mást a déli napban:
Csak éjszakát és éjszakát,
És nem hallasz, csak némaságot
És siketítő zűrzavart,
És éjjel-nappal egyet érzel:
Az érthetetlen életet.
És akkor megmozdul a véred
És minden izmod megfeszül,
És a kezed ökölbe roppan
És a lelked megtornyosul,
És dobbantasz egy messze-döngőt
És nekiindulsz hirtelen,
Mert vár az út és vár a minden,
És minden út hozzám vezet.
Ezt gondoltad és mosolyogtál,
És elmentél, és éj maradt.

VII. Áldás

És a hegyen még egyszer visszanéztél
És megálltál és magasra emelted
Malasztos dús kezed.

És szólottál: Útravalónak
Szeges ostornak, örök ösztökének
Áldást hagyok neked:

Bélyeget írok nyugtalan szemedre,
Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass,
Amíg a látás hozzámig nem ér.

És törvényt írok szomjazó fülednek
Hogy semmi hanggal meg ne békélj,
Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél.

Futó lábadnak rendelést vetek,
Hogy menjen, menjen szerte-széjjel,
Föld ezer útján nappal-éjjel
Pihenhetetlen szenvedéllyel,
Míg el nem ér hozzám megint.

És két kezedre jelet égetek,
Hogy olthatatlan fájva fájjon
És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon,
Míg engemet ki nem tapint.

És szíveden élő parazsat gyújtok
Gyötrő és győzelmes jelül:
Legyen a lelked minden kinccsel terhes,
De tenmagadra addig rá ne lelhess,
Míg énbelőlem nem lesz újra teljes,
És tengerembe vissza nem merül.



„Az öröm és a fájdalom egy tőből fakad. A fájdalomból csírázik ki az igazi öröm. Minden nagy mű fájdalomból született. Az anya is fájdalommal hozza világra gyermekét. Egész belső lényed a boldogságot áhítja. Van élvezet és van öröm. Az élvezet a test boldogsága. Az öröm a lélek boldogsága. Ne elégedj meg az élvezettel! Sohasem fog kielégíteni! A boldogság útja nem másoktól hozzád vezet, hanem tőled másokhoz. Szomorú vagy. Miért? Senki sem vette észre munkádat, sikereidet, erőfeszítéseidet. Van valami mondanivalód és nem hallgatnak meg, nem szeretnek. Figyelj másokra. Kérdezgesd őket, hallgasd meg mondanivalójukat, érdeklődj munkájuk iránt, csodáld meg jó tulajdonságaikat, értékeld érdemeiket és a többiek öntudatlanul megszabadítanak kínodtól és örömet szereznek.”

Michel Quoist



Az öröm az ajándékozás gyümölcse, de az ajándékozás önmegtagadást, önfeláldozást jelent. Így az öröm az újra megtalált élet, amelyről már lemondottunk.




Eltékozolt napok

Soha nem leszek boldog,
ha érzelmeimet nem fogom kemény gyeplőszáron,
ha hagyom, hogy a napomat tönkre tegye:
egy kis horpadás az autón,
egy goromba szó még otthon,
egy váratlan hiba munkám közben,
egy kevésbé sikeres tárgyalás,
valami kiábrándító élmény,
egy lyukas zokni,
vagy egy gyűrött nyakkendő.
Sohase leszek boldog,
ha hangulatom áldozata, szenvedélyem rabja
és gyerekes igényeim foglya vagyok,
ha értelmetlen elvárások közé rekesztem magamat.

Phil Bosmanns



„Ha megosztod kalácsod, kisebb lesz a tied;
Ha hajlékodat osztod meg, sarka sem csorbul;
De ha örömödet osztod meg, sokszorosára növekszik.”


„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten”

Ady Endre




Életem ott van Isten tenyerén
Azért nem félek én!
Azért van az, hogy bármi fáj nekem
Mosolyog a szemem!
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj, veszély
Isten így szól: „Ne félj!”
Miért és mitől félhetnék én
Az Isten tenyerén!!!



Letérdelek óh kicsi Jézus eléd
Szorongó szívű kis cseléd
A szívemet bízom Terád
Olyan félelmetes ez a világ.




Bevezetés az óra felhúzásához adandó utasításokhoz

Gondold csak el: ha megajándékoznak egy órával, kis virágzó pokollal ajándékoznak meg, rózsabilinccsel, aranyozott veremmel. Nem csupán az órát ajándékozzák neked, hogy Isten éltessen, és reméljük, hogy sokáig hordod majd, mert kitűnő márkájú, svájci, rubinköves; nem csupán ezt a parányi krampácsolót ajándékozzák neked, amelyet a csuklódra kötözve sétáltatsz magaddal. Megajándékoznak - nem is tudják, és ez a szörnyű, hogy nem is tudják -, megajándékoznak egy újabb, törékeny és kétes részecskével, valamivel, ami a tiéd, de nem a testedből való, hanem szíjjal kell odakötözni a testedhez, hogy ott lógjon a csuklódon, mint kétségbeesett karocska. Megajándékoznak azzal a feladattal, hogy naponta felhúzd, a felhúzás kötelességével, mert csak így maradhat óra az óra; megajándékoznak a kényszerrel, hogy a pontos időt figyeld az ékszerboltok kirakatában, hogy meghallgasd a rádióban, hogy rendszeresen igénybe vedd a telefonközpont pontosidő-szolgáltatását. Megajándékoznak a félelemmel, hogy elveszted, hogy ellopják, hogy leejted a földre és összetörik. Megajándékoznak a márkájával, a bizonyossággal, hogy ez jobb márka, mint a többi, megajándékoznak a hajlammal, hogy összehasonlítsd az órát a többi órával. Nem téged ajándékoznak meg az órával, hanem téged ajándékoznak el, téged ajánlanak fel az óra születésnapjára.

Julio Cortasar



Uram, taníts meg,
hogy ne szeressük egyedül önmagunkat
hogy ne szeressük csak azokat, akik hozzánk tartoznak
hogy ne szeressük csak azokat, akik minket szeretnek.
Taníts meg másokra gondolni és szeretni elsősorban azokat, akiket senki sem szeret.
Uram, taníts meg szenvedni a mások szenvedése miatt.
Ébreszd fel lekiismeretünket, hogy míg mi boldogságban és védelmed alatt élünk, ne feledkezzünk meg azokról a milliókról, akik ugyanúgy a Te gyermekeid és a mi testvéreink, akik hibáikon kívül halnak éhen, akik hibáikon kívül fagynak meg.
Uram irgalmazz a szenvedőknek.
Irgalmazz a leprásoknak, akikre annyiszor mosolyogták, amikor köztük a földön jártál.
Irgalmazz a leprás millióknak, akik a Te irgalmadban remélve emelik ujjatlan kezüket feléd.
Bocsáss meg nekünk, hogy félelmünkben és nemtörődömségünkben megfeledkezünk róluk.
Ne engedd, hogy egyedül akarjunk élni a boldogságban.
Uram add, hogy megrázzon bennünket a nyomor és hogy megszabaduljunk önszeretetünktől…





Isten neve: Jahve – Itt vagyok!

Itt vagyok – ha egyedül érzed is magad.
Itt vagyok – ha valami bánt.
Itt vagyok – ha megbántanak az emberek.
Itt vagyok – ha úgy gondolod, ez így nem mehet tovább.
Itt vagyok – ha kétségbeesett és szomorú vagy.
Itt vagyok – ha rettegsz és félsz.
Itt vagyok – ha téged senki sem szeret.
Itt vagyok – ha barátaid elszakadnak tőled.
Itt vagyok – ha gondjaid miatt aludni sem tudsz.
Itt vagyok – ha valamelyik gyermeked bánatot okoz.
Itt vagyok – ha veszedelembe kerül az életed.
Itt vagyok – ha beteg vagy és segítség kellene.
Itt vagyok – ha nem tudod legyőzni a szomorúságodat.
Itt vagyok – ha benned egy világ omlott össze.
Itt vagyok – ha több szeretetre vágysz.
Itt vagyok – ha szíved nagyon fáj.
Itt vagyok – ha senki meg nem ért.
Itt vagyok – ha a fáradtságtól már-már elalélsz.
Itt vagyok – ha valami miatt gyötör a lelkiismeret.
Itt vagyok – amikor kiáltva hívsz.
Itt vagyok – amikor hozzám visszatérsz.
Itt vagyok – mint a Nap, mely melegséget s vidámságot ad.
Itt vagyok – mint a láng, mely soha ki nem alszik.
Itt vagyok - mint egy szép virág, melynek örülni tudsz.
Itt vagyok – mint a felhő, mely szeretettel árnyat ad.
Itt vagyok – mint a fény, mely megvilágítja utadat.
Itt vagyok – mint egy szem, mely szeretettel rád tekint.
Itt vagyok – mint egy kéz, mely aggódva fogja a kezed.
Itt vagyok – mint egy szív, mely szünet nélkül éretted dobog.
Itt vagyok – mint angyalod, ki téged véd, s vezérel.
Itt vagyok – mint jóbarát, ki sohasem hagy cserben.
Itt vagyok – mint nővéred, ki veled együtt érez.
Itt vagyok – mint testvéred, ki melletted áll bánatban, örömben.
Itt vagyok – mint együttérző jó anya, ki egészen megért.
Itt vagyok – mint jóságos atyád, ki örök biztonságot ad.
    Itt vagyok, mindig veled vagyok,
    mint végtelenül szerető Istened.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.