Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja és A belső várkastély c. művéből

2008.05.08
Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja és A belső várkastély
- részletek –




A tökéletesség útja c. művéből:

Letenni az anyagi gondokról
Kincs a szegénység. A méltóság és a pénz, majdnem mindig együtt jár, s aki a méltóságra törekszik az a pénzt sem veti meg. Csodaszámba megy, ha valaki becsülésnek örvend annak ellenére, hogy szegény. Mert az ilyent rendesen kevésbe veszik, bármennyire is becsületes egyébként.

Imádkozni mások lelki üdvéért
Éppen olyan hathatós számunkra is ez az ima, mint akiért imádkozunk.

Három nagyon fontos dolog a lelki élet szempontjából

Kölcsönös szeretet
Ne szeressünk a másikban egyebet, mint az erényeket és a lelki jóságot. Szellemi szeretet, szenvedély nélkül, amelyben nincs helye az önérdeknek, csak egy vágya van, hogy az a másik lélek minél gazdagabb legyen égi javakban. Jókedvűnek lenni! Részvéttel lenni embertársunk iránt, ha csak kisebb baja is van.

Alázat
Belsőleg és külsőleg lemondani minden teremtett dologról

Önmagunkról való lemondás és alázat
Nem szabad a testünkkel törődnünk, minél több kényelmet engedünk meg neki, annál többre lesz szüksége. A belső önmegtagadást azáltal gyakoroljuk, hogy nem cselekszünk saját akaratunk és érzéki vágyunk szerint még a legkisebb dolgokban sem, míg végül sikerül a testet a léleknek alávetnünk.

Ha valaki igazán szereti Istent, akkor nagyon kevésre veszi az életet és az emberek becsülését
Hogyha valaki ragaszkodik a megbecsüléshez, soha nem fogja sokra vinni. Aki szolgálni akar, ne legyen kényes a tekintélyére és ne féltse azt.

Mekkora haszonnal jár az, ha nem mentegetjük magunkat még akkor sem, ha esetleg ártatlanul ítélnek el bennünket.
Örülni a szemrehányásoknak.

Alázatosság és szeretet
A kettő nem lehet meg egymás nélkül. Az alázatosság az eszköze az összes erény megszerzésének.

Szemlélődés
Ne veszítse el senki a bátorságát és ne hagyja abba az elmélkedést: olykor az Úr sokáig késik, de aztán annál bőkezűbben fizet. Az igazán alázatos lélek mindig készségesen beéri azzal a szereppel, amire az Úr kiválasztotta. Akiket az Úr a munkás élet útján vezet, ne haragudjanak azokra, akik mélyen el tudnak merülni a szemlélődésben.

Többet kell szenvedniük a szemlélődő lelkeknek, mint a munkálkodóknak
Akiket Isten szeret, azokat a szenvedések útján vezeti. Nem hajlandó kényelemben élő és a szenvedést nem ismerő embereket barátságába fogadni. ha valaki arra kiváncsi, mennyire tökéletes, azt vizsgálja, hogy a legrosszabbnak tartja-e magát mindenkinél.

Imádság
Az ember erős elhatározással fogjon hozzá a belső imához. Ne hallgassatok senkire aki más utat mutat nektek. Elmélkedésteket olyan imára alapítsátok amely az Úr ajkáról maradt ránk. (Miatyánk) Az ember mielőtt imádkozni kezd, gondolja el, hogy ő kicsoda, s miképpen kell Istennel szemben viselkedni. Ki az Istenember, ki az Atyja, micsoda az a kincs, amit nekem igér, milyen a természete, mivel tudnék a kedvében járni, mi okoz neki örömet, miben kell megváltoznom, hogy az én természetem megfeleljen az övének? (Erre kell törekednie a nőnek is, ha boldog akar lenni a házaséletben)

Fontos a szilárd elhatározás
A meggyőződés, hogyha nem adjuk meg magunkat, vállalkozásunk föltétlenül sikerül.

Megvizsgáljuk lelkiismeretünket, azután pedig társakat keresünk az imához
Képzeljük tehát el, hogy az Úr ott van az oldalunk mellett. Ha megszokjátok, hogy mindig ott tartjátok magatok mellett, még akarva se tudtok tőle szabadulni. Ne intézzetek hozzá megfogalmazott imákat, hanem szivetek fájdalmát öntsétek imába, mert azt nagyon szereti.

Nagyon fontos annak az igazságnak a megértése, hogy az Úr mibennünk lakik, s hogy bensőnkben együtt vagyunk vele.
Az ember nagyon jól megérzi, hogy valódi-e az összeszedettsége, vagy sem: a lélek úgy van vele, mintha megnyert játszma után felkelne a játékasztaltól, amennyiben világosan látja, hogy e világ dolgai egy hitvány játéknak figurái.

Semmit sem adjunk arra, vajon szeretnek-e bennünket elöljáróink vagy sem.
Jobb azt kívánni, hogy a kegyvesztettség maradjon tartós és szívesen venni a mellőzést, a rossz bánásmódot az Úr kedvéért.

Tisztában lenni azzal, hogy mit kérünk az imádságban

Legyen meg az Ő akarata
Nem földi dolgot akar adni. Akit jobban szeret annak több szenvedést küld. „Legyen meg a Te akaratod” őszintén mondjuk, akarjuk és ez tetteinkben is látszódjék.

Segítség nélkül nem vagyunk képesek teljesíteni a föntieket
(Isten akaratát) Ezért Jézus egy csodálatos eszközt talált ki: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

A szentáldozást követő óra a legalkalmasabb arra, hogy az Úr elé terjesszük ügyeinket
Ne kezdjünk anyagias(világi) dolgokkal foglalkozni, hogy az Úr elfoglalhassa lelkünket.

„Bocsásd meg a mi vétkeinket”
Kevés alkalom van valamit megbocsátani amit ellenünk vétettek, ellenben sok van, amiért bocsánatot kell kérnünk. Nem szabad törődnünk a sértésekkel. Nem szabad törődnünk azzal mások megbecsülnek-e. Vigyáznunk kell, nehogy azt gondoljuk, mily nagyot tettünk azzal, hogy megbocsátottunk kis csekélységeket, ami nem is volt sértés, sem igazságtalanság, azután abban a tudatban, hogy tettünk valamit mi is, kérjük az Urat, bocsásson meg nekünk, mivel mi is megbocsátottunk. Szeretni kell, ha mások észreveszik hibáinkat. Ha pedig mások részéről tiszteletet tapasztalunk, sietni kell őket felvilágosítani gyarlóságainkról.

„S ne vígy minket a kísértésbe”
Vigyázni kell, hogy azt ne higgyük, hogy erényeink vannak, holott nincsenek is. Nehogy az a meggyőződés fejlődjön ki bennünk, hogy mi adunk Istennek valamit, s hogy az Úr köteles ezért megjutalmazni. Orvosság: ima, s a másik, ha az Úr meg is adott nekünk valamely erényt értsük meg jól, hogy azt úgy kaptuk Tőle, s hogy azt újra el is veheti tőlünk.
A cél elérésében két eszköz segít: a szeretet és a félelem. A szeretet sietteti lépteinket, a félelem pedig nyitva fogja tartani szemünket, nehogy elbukjunk az úton.
Akik Istent igazán szeretik, azok szeretnek minden jót, akarnak minden jót, kedveznek minden jónak, dicsérnek minden jót, csakis a jókkal barátkoznak, azokat veszik védelmükbe, nem szeretnek mást, csak ami igaz és megérdemli a szeretetet.
Ha Őt szeretjük, biztosak lehetünk az Ő viszont szeretetében.
Az egész élet nem egyéb, mint egy rossz fogadóban töltött éjjel.

„De szabadíts meg a gonosztól”



A belső várkastély c. művéből:

Az első lakás: az önismeret.
Feltétlenül szükséges, állandóan fejlesztenünk kell. Ebben a lakásban a lelkek még teljesen el vannak foglalva a világi élettel. A lakás fekete, ha a halálos bűn állapotában van. Az önismeret lakása homályos, mivel el van merülve a világi dolgokkal…

A második lakás: a lélek belátja a világi dolgok hiúságát.
A léleknek itt sokat kell szenvednie. Üdvösségünk és tökéletességünk titka: saját akaratunkat alárendelni Isten akaratának.

Harmadik lakás: lemondás a világi dolgokról, hiúságról,
de úgy, hogy „haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük meg, ami kötelességünk” – tehát viszonzásul nem kérünk semmit, még kegyelmeket sem. ha valakiben meg van az alázatosság, az még, ha sohasem kap is az Istentől vígasztaló kegyelmeket, oly békességet élvez lelkében, hogy elégedettebb, mint mások a szellemi örömeik között.
Nézzük a magunk hibáit és hagyjuk a másokéit. Sok bajt okozhatunk azzal, ha mindig a mások lelki bajával foglalkozunk. Hallgatagságban és reménységben éljünk.

Negyedik lakás és a többi, a misztikus kegyelmeké.
Szívbéli vígasztalások, kellemes érzések, amiket mi magunk szerzünk meg az elmélkedés, vagy ajakima folyamán. Ezek nem tágítják ki a szívet. ne törődjünk ima vagy elmélkedés közben a képzelet csapongásaival, folytassuk nyugodtan tovább e tevékenységünket.
Szellemi öröm: Istentől jön, természetfeletti kegyelem, nagy boldogsággal tölt el. Ez nem a szívből ered, hanem sokkal mélyebben fekvő helyről, a lélek mélyéről.
Összeszedettség imája: a legjobb, ha a lélek egészen Isten kezére bízza magát, tegyen vele amint neki tetszik, szóval a lehető legkevesebbet törődik saját érdekeivel.

Isten minden lényben jelen van, nem csak az igazakban.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.